A pilisvörösvári bányatavak körzete sajátos hangulatú hely, mintha egy Hrabal könyvben sétálnánk: van benne némi a délből, ugyanakkor fenyvesek vannak a közelben, s minderre rárakódik, mintegy szirupként az épített környezet buhera bája. A meredek építési telekre olyan épület készült , melynél a nappali, konyha terei a megemelt talaj alá bújnak be, íga csak a lakószobák felett van hagyományos, tetővel ellátott ház. Az extenzív zöldtető épületfizikai tulajdonságai kiválóak: a 15-20 cm föld, a rétegekben raktározott nedvesség és párolgás jól működő hőszigetelő és ami fontosabb hőcsillapító hatásúak. A karbantartás egyszerű, a kövirózsa jellegű, szárazság és víztűrő növényzet közül évente egyszer ki kell húzogatni a szél odahordott kevés gyomnövényt.
Talán a kalászi Faluházban ültünk le először megbeszélni a tervezést. Végigbeszéltük a programot, a kívánságokat, hangulatot. A lakásukat is megnéztem, lássam, hogyan élnek. Aztán időt kértem a vázlatokhoz, 1-2 hónapot, de lehet, hogy többet, hogy majd nyugodtan átgondolom a tervet. Telt az idő de ihlet nem jött, helyette köd lepte el fejemet. Elfelejtettem mindent: programot, hangulatot, kívánságot… katasztrofális volt ! Elmentünk a helyszínre, s én tébláboltam zavaromban a meredek telken, néztem a szomszédos kálvária dombot, méregettem a szűk lehetőségeket –s akkor egy odavetett mondattól lehullt a függöny: tisztán és világosan láttam magam előtt a házat. Rohantam hogy lerajzoljam és izgultam, hogy felépítik-e. Az építés eklatáns példa arra, hogy nem csak anyagból, munkából , de jó kedélyből is lehet házat építeni (főleg olyan kiváló mesterekkel, mint Simon Tibor ács).
