KAMARAI BESZÁMOLÓ

Wettstein Domonkos: Balatoni építészet – modern örökség és kortárs kihívások
2025.február 4.

MÉK elbírálási törzsszám: 2025/35

Meghívott előadónk:

Wettstein Domonkos építész, a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi adjunktusa, kutatási területe a Balaton régió tervezéstörténete. 2010-ben végzett a BME Építészmérnöki karán, 2019-ben szerzett PhD fokozatot, doktori disszertációját Regionális stratégiák a Balaton-part rekreációs célú építészetében címmel védte meg. 2013-14-ben az ETH Zürich GTA Intézetében volt vendégkutató. Kutatási eredményeit folyamatosan publikálja a hazai és nemzetközi fórumokon, 2022-ben jelent meg a Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században című könyve.

Publikációs lista:  https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10042618

Az előadás a Balaton beépülésének történetével, annak szabályozási kérdéseivel, a politikai és társadalmi háttér bemutatásával foglalkozott.

A Balaton beépülése és nyaralóhelyként való használata a felvilágosodás eszméinek terjedésével indult meg a természetbe való visszatérés eszményének hatására.  Ebben az időben a polgári lakosság villatelepeinek építése kezdődött meg, mely telepek elhelyezkedésükben és megjelenésükben is élesen elkülönültek az őstelepülésektől.  A partközeli szabályos raszterben épült villatelepek a külföldről divatként megjelenő formavilágú épületeikkel (svájci villa típus), a városi infrastruktúrát megkövetelő nyaralóközönséggel erős kontrasztként jelentek meg az ősközségek mellett, melyek jellemzően a völgyben elnyúló, a partra merőleges tengelyű települések voltak, ahol többnyire oldalhatáros beépítésű hosszú telkek sorakoztak. A helyiek állattartáshoz köthető, illetve a nyaralótelepek tóhasználata sem fért meg konfliktusmentesen egymás mellett.

A Balaton vonzó, egységes természeti megjelenését az ökológiai háttér figyelmen kívül hagyása mellett történt fejlesztések tették zavarossá, konfliktusossá. Ehhez hozzájárult a déli parton kiépült vasútvonal (Fiume és a főváros összekötése az 1860-as években), az ehhez kapcsolódó mesterséges vízszintcsökkentés (a török időben a mainál 10 m-rel magasabban volt a vízszint), a tó körüli apadási öv felparcellázása, stb.

A fővárostól távol megjelenő építészeti kísérletek szabályozását az 1920-30-as években megjelenő balatoni intézőbizottság próbálta rendezni, civil összefogás szerveződött, mintatervek készültek. A mozgalomban jelentős szerepet játszott Kotsis Iván.

Kotsis Iván olaszos hatású épületeinek mintaterveit a könnyen, olcsón megépíthető, funkcionális megoldások jellemezték. Mellette megjelentek a népi építészet formavilágát is magukon hordozó nyaralóépületek is (Toroczkai Wigand Ede, Medgyaszay István, Padányi Gulyás Jenő).

A két háború között még továbbra is polgári építkezések folytak, lehetőség szerinti szabályozott keretek között. A háború után azonban jelentősen átalakult a társadalom, a Balaton-part mindenkié jelszóval átfogó fejlesztések indultak, a Balaton-partra egységes rendezési terv készült.

1957-től indult meg a fejlesztés, a Balaton főépítésze Farkas Tibor lett.

A kezdetekben egy fiatal építészgeneráció jutott lehetőséghez: Polónyi Károly, Molnár Péter, Callmeyer Ferenc, stb., akik próbálták a helyi jellegzetességeket bevonni a modern építészetbe.

Ezt követően komoly szállodaépítési program kezdődött, léptékváltás történt. Ezek a nagy léptékű, modern épületek építészetileg már kevésbé, de leginkább egyáltalán nem kapcsolódtak a helyi hagyományokhoz, szakítottak azokkal. Megindultak a telekosztások is, a kis parcellákra rossz minőségű, kalákában épített nyaralók épültek.  A kiadott minta-, illetve típustervek, melyek próbáltak a helyi jellegzetességre is utalni, nem kizárólag az adott helyen épültek meg, hanem az országban mindenfelé. Ez összemosódáshoz vezetett, nem alakulhatott ki egységes összkép. A politika megerősödésével az építészet már nem tudott produktív lenni, Farkas Tibor az 1970-es években le is mondott főépítészi hivataláról. A Balaton állapota a túlfejlesztés miatt leromlott, ökológiailag sérült. A 80-as években már rehabilitációs tervet volt szükséges készíteni a korábbi fejlesztési tervekkel ellentétben.

A rendszerváltás átmenetileg bénultságot hozott, majd az utóbbi időben újabb építések történnek, egységes fejlesztési tervek nélkül.

Melléklet: Wettstein Domokos Phd képi összefoglalója

A beszámolót összeállította: Szabó Andrea