Tündérkert óvoda
Zsámbék
Dénes Eszter írása
„Tanító terek”
Új építésű gyermekintézmények esetében általános tervezői koncepció a minél semlegesebb építészeti keret kialakítása, amit az ott folyó nevelői munka hivatott majd színes és otthonos tartalommal megtölteni. Turi Attila ezzel szemben azt hangot keresi, mely a lelkünk legmélyén gyökerezik, erősítve a mindennapi élet dallamát. A gyermek utánzással tanul. Nem közvetlen másolással, hanem a lényeg, az alapok felismerésével. Ez nem intellektuális folyamat, sokkal inkább érzelmi és elemi, így elemi szituációkat kell építészetileg megteremteni. A Tündérkert nyolc foglalkoztatós óvodában a nevelő munka a környezettudatos személyiségfejlesztésen alapszik, erre rezonál archetipikus helyzeteivel és jeleivel az építészeti kialakítás. Az óvoda egy nyitott átrium, azaz a paradicsomi kert mint őskép köré szerveződik, mely a létesítmény középpontja, nemcsak strukturális, de eszmei értelemben is. Olyan alapélmény jelenít meg, mely leginkább a népmesék tündérkertjével írható le. A sarokban álló fa, a köré ültetett cserjék, a vasbeton pengeoszlopokon felfutó növények archetípusként uralják a kompozíciót, míg az udvar másik fele egy bábjáték paravánfalára szervezett burkolt felület. Ennek az ősformának a leképezései találhatók meg a foglalkoztatók saját kertjeiben is.
Az udvar köré szervezett közlekedőre fűződnek fel a három egységből álló alapsejtek: a foglalkoztató és vizesblokkja, a hozzá kapcsolódó fedett terasz, valamint egy játszóudvar saját kiskerttel. A struktúra visszatérő eleme a természettel való állandó kapcsolat, az átmeneti terek ritmikus sorolása. Az öltözők szokatlan módon a közlekedőben úsznak, a szekrénysorok magassága a felnőttek számára átlátást biztosít az egységét őrző tágas, világos térben. A foglalkoztatók alakja szárnyanként, színe darabonként változik a napsárgától a mélyzöldig. Az egyes csoportokat megkülönböztetve, a szín változását követi a padlóburkolat, a bejárati ajtó, a falfelületek, valamint a terembe szerkesztett kis leülőfülke, utóbbi a kisgyermekek biztonságigényét, a kuckósodást hivatott kielégíteni. A foglalkoztatók mennyezete változó magasságú, a gúla alakú térlezárás kellő ünnepélyességet, egyben melegséget ad. Az igazgatás, a melegítőkonyha és a nevelőmunka egyéb helységei a kétszintes utcai szárnyban helyezkednek el.
A természet jelenléte nem csak egy szép eszme, de kézzelfogható valósággá érett ebben az épületben. A környezettudatosság a szerkezeti megoldásokban (fagázos kazán, esővizes locsolórendszer) és a technológiai rendszerekben is megjelenik. Mindezek ellenére az épület és környezetének kulcsrakész, négyzetméterre levetített bekerülési költsége jóval az átlagos alatt maradt, a helyi közösség legnagyobb meglepetésére és megelégedésére.
Építtető: Zsámbék Város Önkormányzata
Kivitelező: GOMÉP Kft, Gombkötő Márk igazgató, Horváth Károly
Tervező: Turi Attila − Triskell Kft.
Munkatársak: Terdik Bálint, Kozma Zsuzsanna, Borbás Péter, Tömpe Zoltán
Generáltervező: Triskell Kft.
Statika: Baráth Dorottya
Gépészet: Szalóky László − Kristály Klíma Kft.
Elektromos terv: Baráth József − Yomatic Kft.
Kert: Buella Mónika − Tájrajz Bt.
Belsőépítészet: Turi Attila, Borbás Péter − Triskell Kft.
