A 2011.10.04-i vörösiszap katasztrófa után négy nappal Dr. Bakondi György kormánybiztos azzal a kéréssel fordult Makovecz Imre és a Kós Károly Egyesülés felé, hogy a beregi (2001) és borsodi (2010) újjáépítésben szerzett tapasztalataik alapján segítsenek kidolgozni az újjáépítés fő vonalait. A felkérés a település szerkezet vizsgálatára és az új építésű lakóterületek helyének kijelölésére vonatkozott.
Az egyesület építészei – akik a korábbi újjáépítés építészeti munkáit irányították: Zsigmond László és Turi Attila – a helyszínre utazva szembesültek azzal a mérhetetlen pusztítással, amit a maró lúgos vörösiszap okozott a tájban, természetben, lakókörnyezetben. A helyszíni információk két hetes munkával -mely számos szempontból elemezte a helyzetet- végül is egy beépítési és megvalósíthatósági tanulmányt tettek le az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság asztalára.
A lakások építésére alkalmas lakóterületeknél Kolontáron elfogadható taralmú rendezési terv állt rendelkezésre, Devecseren a szabályozási tervet módosítani kellett. Mindkét lakóterületen októberben elkezdődött az utak és közművek tervezése, a terület geodéziai és talajmechanikai felmérése. Időközben a KKE által benyújtott tervek hivatalos ajánlati tervekké váltak és megkezdődött a kiviteli dokumentációk készítése.
Az első fázisban ( október-november közepe) a lakosság általános tájékoztatása az új építésű lakásokról. A fórumokon igyekeztünk a letargikus állapotban lévő károsultakat meggyőzni arról, hogy nem maradnak magukra az építésekkel, az Állami kárenyhítés keretein belül korszerű lakóépületek épülnek majd, megfelelő, magas szintű közművesítéssel és környezetalakítással. A kezdeti bizonytalanság feloldására javasoltuk az OKF-nek, hogy szervezzen látogatást a beregi újjáépített falvakba, ahol a károsultak megtekinthetik a tíz évvel ezelőtt épült házakat, első kézből hallhatják a lakók tapasztalatait.
A második fázisban ( november közepe-december közepe) a sérült területet tíz szerkezeti egységre bontottuk morfológiai és szociológiai szempontok alapján. Az egyes területeknek külön lakossági találkozókat szerveztünk, az elképzelések és tervek ismertetése után kikértük a véleményüket a lakóépületekről és a rendezési tervről.
A harmadik fázisban ( december közepe- február vége) kárfelmérések alapján számolt jogosultsági térmértékek alapján megkezdődött a tervek adaptációs folyamata. Az első lépésben a szomszédsági viszonyokat kellett rendezni. A lakossági találkozókon, helyi televízióban, interneten és plakátokon, szórólapokon közzétett 15 ajánlati tervből választhattak a károsultak.
A negyedik szakasz ( január vége- június) az épületek kivitelezési periódusa, mely időszakban hétvégenként három hetes periódusban mindenkinek lehetőséget biztosítottunk épülő otthona megtekintésére a szerkezetépítés, válaszfalazás és burkolás időszakában. A Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája állandó tervezői művezetést vállalt az építkezés helyszínén Csóka Balázs vezetésével.
Az ötödik szakaszban (május közepe-július vége) a lakóközösség kialakítása, az együttélési írott vagy íratlan szabályok kidolgozása a feladat. Az állami kárenyhítés után a melléképületek építése –remélhetőleg karitatív támogatással- a lakók feladata, melyhez a típusterveket a KKE biztosítja.
Az tervezési program felvételét követően egy hét állt a mérnökcsapat rendelkezésére a tervek elkészítésére. A terveket általában az ajánlati tervkészítője ( Arnoczki Balázs, Bata Tibor, Dévényi Sándor, Gelencsér Judit, Jánosi János, Makovecz Imre, Turi Attila, Zsigmond László) dolgozta fel. Minden tervről egyszerűsített kivitelezési terv – un. pallérterv- készült, mely a tipizált és egyedi részleteket tartalmazta. a tervek készítése során folyamatos egyeztetés zajlott a kivitelezést irányító mérnök és előkészítő csapattal.
