A hirtelen feladatoknak megvan a saját világa. Három hét alatt megtervezni egy 16 tantermes iskolát, étkezőt, könyvtárat és tornacsarnokot egy település központjába összefogott munkát jelent. Az adottságok vegyesek: a megtartandó 60-as években épült bestiális alaprajzú rossz szagú épület, a Fő utcai egykori istállókból kialakított szűk és sötét tantermek, valamint az ideiglenes jellegű toldások radikális változást kívántak. Valaha jobb napokat látott településközpont emléke, a József Nádori hagyomány, a telepítés kötöttsége és a „taktikai” megfontolások sajátos, a struktúra és a köztes terek kapcsolatára építő megoldást hoztak. A közterülettől távol eső tantermek, a kistelepüléseken alapvető multikulturális (oktatás, közművelődés) igények okán az utcai bejárat a sváb településekre jellemző, nagyított „dufartos” kialakítású: innen nyílik - s egyben szeparálható is – a tornaterem és az étkező, mindkettőnek biztosítva a tanidőn kívüli közösségi használatot. A kapualj belső udvari részéről a lépcsőn a könyvtár helyiségeibe jut a tanuló és a helyi polgár. A tagolt külső tér első fele a díszudvar, mely az intézmény hangulatát hivatott megadni: feszes elrendezésével, a belső homlokzatokkal segítve ezt. A bejárat az aulába nyílik, mely struktúrájában egy külső teret modellez, egyben súlyponti helyzetével, kétszintes terével, átláthatóságával megadja a közintézményekben elvárható átláthatóságot, a helyidentitás létrejöttének alapját.
Az anyaghasználatnál különös hangsúlyt kapott a helyi kő használata mind a homlokzatokon, de a belső terekben is, kombinálva a bontott, újrahasznosított tégla felületekkel. A kövek rakásmintájánál a különböző (ciklop, soros, vegyes) típusokat mutattuk be a főutcai homlokzaton: a történeti, a helyre jellemző hagyományos architektúra alkalmazásánál az ismert, a főbejárati, tömb szerűen megfogalmazott kapuépítménynél az újszerű, szárazkőfal rakást alakítottuk ki. Ugyanakkor – példaként, hogy a tervezés során mi sűrűsödik össze egy tervben – a forráshiány biztosítására is bazíroztunk: az első ütemben csak a tantermekre volt pénz, minek folytán a főutca felőli – kiváltott – földszintes épületszárny elbontásra került. A kiviteli terveken a „főhomlokzati” szakaszhatárt olyan befejezettlenre, ideiglenesre terveztük, amennyire csak lehetséges volt: meg is lett az eredménye: az átadón minden érintett megesküdött, hogy ez így nem maradhat, meg kell valósítani a második ütem „lezáró”, térfalképző tornatermét, bejárati kapuépítményét és az étkezőt. (Ezekre természetesen az iskola működéséhez és a közművelődés szolgálatához szükség volt, de ha elvekhez a „sokkoló” látvány is társul, az belső képpé, akarattá alakul)
