Avicenna kutatóépület
Piliscsaba, 2017
Dénes Eszter írása
A makoveczi életmű gondozására a mester halálát követően, 2013-ban kormányhatározat született, majd születésének 80. évfordulóján a magyar kormány − kifejezve, hogy az életmű megóvásra érdemes kulturális és nemzeti értéket képvisel – bővebben rendelkezett az életmű és a hagyaték gondozásáról, s annak a jövő nemzedékkel való megismertetéséről. Konkrét fel- adatokat jelölt ki, tizenkilenc beruházás – köztük az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének – megvalósulását támogatva.
Turi Attila a kutatóintézet tervét az ipari romkörnyezetet revitalizáló solymári iskola unikális épületének egységes ideát sugárzó vázlatai alapján javasolta kibontani. Iniciatívájához társakra lelt az örökösök, a Iosephinum Fejlesztéséért Alapítvány és az intézetet vezető Maróth Miklós professzor személyében.
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ha egy vázlat átalakul az új igények mentén, Makovecz-épület marad-e még? Szabad-e az átszabás igényével nyúlni egy korábbi tervhez? E kérdések megválaszolásához ismerni kell Makovecz műhelyének működését, valamint sajátos tervezési metódusát. A mester általában csak néhány vázlatot rajzolt, melyeket tanítványai, munkatársai dolgoztak fel, az átadott vázlatokban azonban mindig megragadható volt a teljes épületet átható, minden részletre kiterjeszthető alap- gondolat. „Az Avicennához felhasznált rajzokban – a struktúraalakításban, részletképzésben – kitapintható az eredeti kép kifejtésének iránya, a mester akarata”– vallja Turi. „A három, különböző – az igények alakulását követő – tervezési fázist mutató vázlat szándéka, eredője ugyanaz volt.” Ezekből kellett legjobb tudása, tapasztalata és építészeti hitvallása szerint kibontani az intézet programjának (sűrűbb helyiségrendszer), a helynek (laktanyából kutatóliget) és a dramaturgiának (a szomszédos pilis- csabai katolikus egyetemnek és a mester által életre hívott alapítványnak) megfelelő architektúrát, a különböző időszakokban készült vázlatok részleteit egységes rendszerbe illesztve. Kisebb lett az átmérő az igények miatt nőtt a párkánymagasság, miközben megmaradt a belső átrium nagysága és aránya. A vázlat nem adott támpontot a nyaktagot váltó önálló bejárathoz, így az Makovecz egyiptomi rajzai inspirál- ta átiratként került megfogalmazásra, jellegzetes ikonográfiával. A bejárat- hoz a sevillai Narancsudvar mintájára alakított, feszes szerkesztésű dísztér vezet (munkatárs: Buella Mónika), ami egyben a folyamatosan kiépülő kutatóliget városi hangulatú előtereként is szolgál. A tér középpontja, akár a granadai Alhambra Mirtusz-udvarában a vékony vízréteget biztosító vízmedence, melyet négy kiemelt ágyás és a felezett raszterosztásban telepített összeboruló fák alkotta, a cordobai Patio De Los Naranjost idéző árkád-térfal övez. Az előképek világos üzenetet hordoz- nak: az európai iszlám kultúra érett formában az Ibériai-félszigeten maradt meg több mint hétszáz éven keresztül, s a reconquista utáni átalakítással élő szövetként máig őrzi a kultúrák egybe- olvadását, sajátos együttélését.
Nem mellékes, hogy az épület közel nulla energiaigényű. Kísérletek és csomóponti tervek egész sora kellett ahhoz, hogy bizonyítást nyerjen: a praktikum és az esztétika nem egy- mást kizáró fogalmak.
