Budakalász
Faluház
Dénes Eszter írása

„Példamutatás – a házzal és a létesülés drámájával.”

Budakalász egykori kultúrházát 1948-ban, az államosított Klinger gyár kezdte építeni munkásegyleti háznak. A soha be nem fejezett, de részleteiben igényesen kialakított épület az évek során több toldalékkal bővült. A rendszerváltást követően, 1993-ban Turi Attilát Makovecz Imre ajánlására bízták meg az épület faluházzá történő átalakításával.
„A Mester mindig önálló szemlélet keresésére ösztönzött bennünket, keményen, de erőt adóan kritizálva a tartalmatlan terveket, az üres epigonokat. Dolgoztam hát a faluházon, egyedül, hetekig metszetet metszetre rajzolva, hogy mélysége legyen a térnek és kialakuljon a belülre zárt külső világ, a találkozás tere, mely a lehetetlen adottságokat súlypontáthelyezéssel helyre billenti. Folytattam a majd ötven éves mozdulatot, a kőművesek mestermunkáját, s miközben sraffoztam a részletrajzot, láttam amint rakják a falat - ők, kik már nincsenek itt. Harcoltam, hogy megfelelő kivitelező építse a házat, szerződést írtam, rongálási kötbérrel fenyegetve a vállalkozót, hogy az öreg vadszőlő megmaradjon.
Az építész dolga, hogy összegyűjtse a képességet és akaratot és egy épületre koncentrálja, hogy jó gazda módjára konkrét példát mutasson egy közösségnek mind az házzal, mind a létesülés dramatikájával. Ál-közösségi téglajegy gyűjtés helyett jártuk a falut és elkértük a kertekből a régi köveket, címeres téglákat. Először bolondnak néztek, aztán hatott a mágia, mert egyre többen hozták identitásuk tárgyi emlékeit. Így épültek be a közösség terébe a közösség kövei: a jellegzetes sváb kapuzábé, a hajdani katolikus templom sarokköve, a szerb templom vaskerítés darabja és építőáldozatként egy asszony számára személyes sorsot megjelenítő malomkő.”
A pályán fordulópontot jelentő, 1995-ben átadott faluház formailag, térszervezésében és a múltat megidéző gondolatában immár karakteres, egyedi hangot ütött meg, felvonultatva Turi későbbiekben kiteljesedő középület tervezési gyakorlatának valamennyi alapelemét. A meglévő és az új épületrészeket téglaburkolat foglalja egységbe, a kézművesség erejével ható mértéktartó, ugyanakkor egyéni részletmegoldásokkal. A meglévő épület provizórikus helyiség struktúráját egy kávéházat, galériás közlekedő- és közösségi tereket magába foglaló rotunda ellenpontozza. E fedett piazza irányába táguló előcsarnok és a sarkon nyitott hangsúlyos bejárat méltóságteljes felvezetést ad. A zegzugos, a közösség köveivel otthonossá tett, függőleges irányban megmozgatott centrális aula nem csupán közlekedő, hanem megállító funkciójú tér, „ahol megváltozik a tartásunk; kihúzzuk magunkat, horizontunkat felemeljük. Egy hely, ami a belépőt megérinti. Egy hely, ami marasztal.”
Az 1600 m2-es faluház a kiszolgálótereken kívül hét különböző méretű előadó- és klubtermet és könyvtárat foglal magába. Nagy látogatottságú intézmény, egyben minta, hogyan lehet személyes kiállással felvázolni az emberek számára az élet ívét: a megőrzött, majd a homlokzatra visszahajtott vadszőlő, éppen úgy, mint a beépített régi kövek a folytonosságot képviselik mind az idő, mind az értékek és a hagyomány terén. A Faluház építése teremtette meg azt a bizalmat, amely Turi 23 éves főépítészi megbízatásához vezetett Budakalászon.
Építtető: Budakalász Nagyközség Önkormányzata, Harcsa Lajos polgármester
Kivitelező: Bau System Kft, Győri István igazgató, Ácsmunkák: Gomép Kft
Tervező: Triskell Kft, Turi Attila építész
Épületgépészet: Fenyves Tamás
Tartószerkezet: Kászonyi Gábor
Elektromos: Dobó Vilmos
Belsőépítészet: Rőth Renáta